A hálózaton belüli adatkommunikáció megértése bonyolult. Ebben a cikkben egyszerűen bemutatom, hogyan csatlakozik két számítógép egymáshoz, hogyan továbbíthat és fogadhat adatinformációkat a Tcp/IP ötrétegű protokollal is.
Mi az adatkommunikáció?
Az „adatkommunikáció” kifejezést az egyik helyről a másikra történő információátvitel leírására használják, például vezetékes kapcsolat segítségével. Ha az összes adatot cserélő eszköz ugyanabban az épületben vagy a közelben van, akkor azt mondjuk, hogy az adatátvitel helyi jellegű.
Ebben az összefüggésben a „forrás” és a „vevő” egyértelmű meghatározással rendelkezik. A forrás az adattovábbító berendezést, a vevő pedig az adatfogadó eszközt jelenti. Az adatkommunikáció célja nem a forrásnál vagy a célállomásnál az információ létrehozása, hanem sokkal inkább az adattovábbítás és az adatok karbantartása a folyamat során.
Az adatkommunikációs rendszerek gyakran használnak adatátviteli vonalakat arra, hogy adatokat fogadjanak távoli helyekről, és visszaküldjék a feldolgozott eredményeket ugyanazokra a távoli helyekre. Az ábra diagramja átfogóbb áttekintést nyújt az adatkommunikációs hálózatokról. A jelenleg használatos számos adatkommunikációs technika fokozatosan fejlődött, akár a korábban létező adatkommunikációs technikák továbbfejlesztéseként, akár azok felváltásaként. És akkor ott van a lexikális aknamező, az adatkommunikáció, amely olyan kifejezéseket foglal magában, mint az adatátviteli sebesség, modemek, útválasztók, LAN, WAN, TCP/IP, amely ISDN, és navigálni kell, amikor az átviteli módról döntünk. Ebből kifolyólag fontos, hogy visszatekintsünk, és ismerjük ezeket a fogalmakat és az adatkommunikációs technikák fejlődését.
TCP/IP ötrétegű protokoll:
A TCP/IP megfelelő működésének biztosításához a szükséges minimális adatmennyiséget olyan formátumban kell biztosítanunk, amely a hálózatokon általánosan érthető. A szoftver ötrétegű architektúrája lehetővé teszi ezt a formátumot.
A TCP/IP minden egyes rétegből megkapja az adataink hálózaton keresztüli továbbításához szükséges alapokat. A funkciók itt feladatspecifikus „rétegekbe” vannak rendezve. Ebben a modellben nincs egyetlen olyan funkció sem, amely közvetlenül ne segítené a sok réteg egyikét abban, hogy jobban végezze munkáját.
Csak az egymással szomszédos rétegek tudnak kommunikálni. A magasabb rétegeken működő programok mentesülnek az alsóbb rétegekben történő kódvégrehajtás felelőssége alól. Ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsen például egy távoli gazdagéppel, az alkalmazáskódnak csak tudnia kell, hogyan kell kérést tenni a szállítási rétegben. Működhet anélkül, hogy megértené az elküldött adatok mögöttes kódolási sémáját. A fizikai rétegen múlik, hogy ezt kezelje. Feladata a nyers adatok átvitele, amely csak 0-k és 1-ek sorozata, valamint a bitsebesség szabályozása és a kapcsolat, a vezeték nélküli technológia vagy az eszközöket összekötő elektromos kábel meghatározása.
A TCP/IP ötrétegű protokoll tartalmazza aAlkalmazási réteg, szállítási réteg, hálózati réteg, adatkapcsolati réteg és fizikai réteg, Ismerjük meg ezt a TCP/IP réteget.
1. Fizikai réteg:A fizikai réteg kezeli a tényleges vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolatot a hálózatban lévő eszközök között. Meghatározza a csatlakozót, a vezetékes vagy vezeték nélküli kapcsolatot az eszközök között, és elküldi a nyers adatokat (0s és 1s) az adatátviteli sebesség szabályozásával együtt.
2. Adatkapcsolati réteg:A hálózat két, fizikailag összekapcsolt csomópontja között kapcsolat jön létre és szakad meg az adatkapcsolati rétegben. Ezt úgy teszi, hogy az adatcsomagokat keretekre osztja, mielőtt elküldi őket. A Media Access Control (MAC) MAC-címeket használ az eszközök összekapcsolására és az adatok átvitelére és fogadására vonatkozó jogok meghatározására, míg a Logical Link Control (LLC) azonosítja a hálózati protokollokat, hibaellenőrzést végez és szinkronizálja a kereteket.
3. Hálózati réteg:A hálózatok közötti kapcsolatok képezik az internet gerincét. Az internetes kommunikációs folyamat „hálózati rétege” az, ahol ezek a kapcsolatok a hálózatok közötti adatcsomagok cseréjével jönnek létre. Az Open Systems Interconnection (OSI) modell harmadik rétege a hálózati réteg. Ezen a szinten számos protokoll, köztük az Internet Protokoll (IP) használatos olyan célokra, mint az útválasztás, a tesztelés és a titkosítás.
4. Szállítási réteg:A gazdagép és a gazdagép közötti kapcsolat létrehozása a hálózati rétegek felelőssége. Míg a szállítási réteg felelőssége a port-port kapcsolat létrehozása. Sikeresen vittük át az adatokat az A számítógépről a B számítógépre a fizikai réteg, az adatkapcsolati réteg és a hálózati réteg kölcsönhatása révén. Az adatok A-tól B-ig történő elküldése után hogyan tudja a B számítógép felismerni, hogy melyik alkalmazás számára van az adatátvitel?
Ennek megfelelően a feldolgozást egy adott alkalmazáshoz egy porton keresztül kell hozzárendelni. Így egy IP-cím és portszám segítségével egyedileg azonosítható a gazdagép futó programja.
5. Alkalmazási réteg:A böngészők és az e-mail kliensek olyan kliensoldali szoftverek példái, amelyek az alkalmazási rétegben működnek. Protokollok állnak rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a programok közötti kommunikációt és a hasznos információk megjelenítését a végfelhasználók számára. A hiperszövegátviteli protokoll (HTTP), a fájlátviteli protokoll (FTP), a postahivatali protokoll (POP), az egyszerű levelezési átviteli protokoll (SMTP) és a tartománynévrendszer (DNS) mind példák az alkalmazási rétegben (DNS) működő protokollokra. .