A Fast Ethernet (FE) az Ethernet kifejezés a számítógépes hálózatokban, amely 100 Mbps átviteli sebességet biztosít. Az IEEE 802.3u 100BASE-T Fast Ethernet szabványt az IEEE hivatalosan 1995-ben vezette be, és a gyors Ethernet átviteli sebessége korábban 10 Mbps volt. A Fast Ethernet szabvány három alkategóriát tartalmaz: 100BASE-FX, 100BASE-TX és 100BASE-T4. A 100 a 100 Mbit/s átviteli sebességet jelzi. "BASE": alapsávi átvitel; A kötőjel utáni betű a jelet hordozó átviteli közegre vonatkozik, a "T" a csavart érpárt (réz), az "F" az optikai szálat jelenti; Az utolsó karakter ("X" betű, "4" szám stb.) az alkalmazott sorkód-módszerre utal. Az alábbi táblázat a gyakori gyors Ethernet-típusokat mutatja be.
A gyors Ethernet-hez képest a Gigabit Ethernet (GE) 1000 Mbps átviteli sebességet tud biztosítani számítógépes hálózatban. A Gigabit Ethernet szabványt (az IEEE 802.3ab szabványként ismert) az IEEE hivatalosan 1999-ben tette közzé, mindössze néhány évvel a Fast Ethernet szabvány megjelenése után, de széles körben csak 2010 körül használták. A Gigabit Ethernet átveszi a keretformátumot. Az IEEE 803.2 Ethernet és a CSMA/CD adathordozó hozzáférés-vezérlési módszer, amely félduplex és teljes duplex módban is működhet. A Gigabit Ethernet hasonló kábelekkel és eszközökkel rendelkezik, mint a Fast Ethernet, de sokoldalúbb és gazdaságosabb. A Gigabit Ethernet folyamatos fejlesztésével fejlettebb verziók jelentek meg, mint például a 40G Ethernet és a 100G Ethernet. A Gigabit Ethernet különböző fizikai rétegszabványokkal rendelkezik, például 1000BASE-X, 1000BASE-T és 1000BASE-CX.
